2011.03.23. 14:25
intro
Kis híján bölcsész vagyok, de leginkább projekt menedzsernek lehet beskatulyázni.
Szeretek dolgokat kitalálni és nagyon szeretek kitalált dolgokat nagyon jól megvalósítani.
Jelenleg nincs állásom, és ha ez nagyon hamar nem változik meg, el kell fogadnom a külföldi, de szellemileg nagyon nem kielégítő ajánlatot.
Milyen munkát keresek? Olyat, ahol szükség van a talpraesettségemre és változatos, mások számára lehetetlennek tűnő feladatokat kell megoldani, hogy kiélhessem kreativitásomat.
Mire vagyok képes? Jól tudok szervezni, meglehetősen találékonynak tartanak, tudok sokféleképpen fogalmazni és jól megfogalmazni. Nem esik nehezemre kapcsolatokat építeni és ápolni, érdeket képviselni. Rutinos és eredményes tárgyalónak tartanak. Munkatársaimból úgy tudom kihozni a legtöbbet, hogy az nekik is meglepő és még jól is esik.
Miket értem el eddig? Rekordidő alatt üzemeltem be egy magánklinikát. A hatóságok által előzetesen becsült 120 nap helyett 35 nap alatt szereztem be a nyitáshoz szükséges engedélyeket, egy forintnyi kenőpénz nélkül.
A klinika első műtétjét egy svájci igen hírhedt, háklis professzor végezte, aki körbeműtötte a világot, és mindig mindenhol talált valami kivetnivalót. Nálunk az operáció után hátradőlt és azt mondta, hogy soha nem volt még elégedett a felszereltséggel, a személyzettel, a környezettel és koszttal is egyszerre.
A rettegett helyi ÁNTSZ képviselője a nyolcrendelős klinika ellenőrzésekor tátott szájjal járt körbe, és a végén annyit mondott, hogy bár ilyen helyekkel kellene csak dolgoznia, és hogy javasoljon is valamit, akkor a folyosóra is pedálos kukákat ajánlana - amiből akkor épp nem volt több megfelelő méretű a boltban.
A tervezett kiadások 30%-át sikerült megspórolnom, hol más gyártók ajánlásával, hol a szerződések szigorú betartatásával, hol egyszerűen alkuval.
Amikor ezzel elkészültem, felvettek oktatásszervező/kulturális projektmenedzsernek egy menő mikrovállalkozáshoz. Itt a rámbízott tanfolyam szervezése során több nagy szponzorral kezdtem meg a tárgyalásokat, s a kollegákban rejlő lehetőségeket a felszínre hozva három nagyságrenddel nagyobb nyilvánosság elérését sikerült lehetővé tennem.
Nyilvánosság szervezés. Van egy saját ökorendezvényem, amit 4 éve nulláról kezdtünk el szervezni társammal. Játékelmélet-rajongói korszakomban találtam ki, hogy a nők, divat, túlfogyasztás és jótékonyság úgy lehetne a leghatékonyabban összeeresztve, ha egy a felesleges ruhákért ruhákat kínáló eseményre sokféle embert hívnánk le, hiszen ha csak egy csatornára támaszkodva egyféle közönséget érnénk el, mindenki ugyanazokat a ruhákat akarná, ám ha a sokszínűségre és a sokféle médiumra figyelünk a szervezés során, akkor biztosan sikerre számíthatunk. 0 forintból 1000 embert tudunk egy napra egy helyre terelni, ami után egy kamionnyi ruhát tudunk rászorulókhoz eljuttatni. Az eseményről utólag 2-4 millió ember értesülhetett eddig, így rendezvényünket helyi önkéntesek kezdték megszervezni az ország többi városában, s még a Kolozsvárra is eljutottunk.
Munkaholizmusomról A hazaitól valamelyest eltérő munkatempóban érzem jól magam, amit csinálok, azt a lehető leghamarabb szeretem befejezni.
(Viszont látom már pár mondat után, ha valakire 5x kell majd rászólni, hogy az általa vállalt határidő utáni hétre elkészüljön, azaz tudok tervezni a patópál mentalitással. A legtöbb esetben idegesítés, idegeskedés nélkül, dehát vannak reménytelen esetek, akiknek pont ez a csúszás/késés kell az adrenalin szintjük karbantartásához.)
Munkáim során törekszem a precizitásra, pontosságra és igyekszem felkészülni a lehetséges váratlan eseményekre. Ennek eredményeként egyik projektemnél sem volt még fennakadás, sőt a vártnál kimondottan jobban teljesítettem mindenhol. Állítólag.
Mégsincs állásom.
Ebben a blogban szeretném eladni magam, hogy inkább jó fizetésért pörögjön az agyam és ne hobbiból túráztassam a magam örömére.